[Első versszak]
Ki az, aki tudná?
Ott találkoznék veled, ahol a lélek találkozik a csontokkal
Egy hitfelejtett vidéken
Be a hóból
Az érintésed fehéren izzó ragyogást szül
Homályos, de olyan nagyszerű

[Előkórus]
És az idős özvegy kimegy a kőhöz minden nap
De én nem, én csak ülök itt és várok
Búslakodva az élők után

[Kórus]
Oh, Isten verje meg
A fájdalmam belefér a lefagyott kezed tenyerébe, ami
Fogja az enyémet, de az másnak lett ígérve
Oh, nem tudlak
Megállítani, hogy gyökereket verj az álomvilágomba
A kőházam, a borostyánod nő
És most te beborítasz

[Második versszak]
Tudni szeretném
A végzetes hibát, ami miatt arra vágysz, hogy
Fenségesen elátkozott légy
Ő (férfi) a szobában van
A te opál szemeid minden, amit látni vágyok
Ő azt akarja, ami csak a tied

[Kórus]
Oh, Isten verje meg
A fájdalmam belefér a lefagyott kezed tenyerébe, ami
Fogja az enyémet, de az másnak lett ígérve
Oh, nem tudlak
Megállítani, hogy gyökereket verj az álomvilágomba
A kőházam, a borostyánod nő
És most beborít

[Harmadik versszak]
Lóhere virágzik a földeken
A tavasz kitör, az idő közeleg
Mit tenne, ha rájönne, hogy mi van közöttünk?
Félhold, a part tiszta
A tavasz kitör, ahogy a félelem is
Földig fogja égetni ezt a házat
Ki az, aki tudná?
Élnék és halnék azokért a pillantokért, amiket
A koldult és kölcsönzött pillanatokban lopunk
Szóval mondd, hogy fussak
Vagy, hogy merjek itt ülni és nézni, hogy mivé válunk
És inni a férjem borát

[Kórus]
Oh, Isten verje meg
A fájdalmam belefér a lefagyott kezed tenyerébe, ami
Fogja az enyémet, de az másnak lett ígérve
Oh, nem tudlak
Megállítani, hogy gyökereket verj az álomvilágomba
A kőházam, a borostyánod nő
És most te beborítasz

[Átvezetés]
Szóval igen, ez tűz
Ez egy istenverte láng a sötétben
És te kezdted
Te kezdted
Szóval igen, ez háború
Ez az istenverte harca az életemnek
És te kezdted
Te kezdted

[Kórus]
Oh, nem tudlak
Megállítani, hogy gyökereket verj az álomvilágomba
A kőházam, a borostyánod nő
És most te
Beborítasz, beborítasz
Most te
Beborítasz